Ma egész délután az a fantasztikus nyaralás járt a fejembe. Azt a négy napot nehéz lesz überelni... Szerintem mindkettőnk ekkor jött rá, azaz lett biztos abba, hogy csak együtt teljes az életünk,hogy kiegészítjük egymást, és hogy mindent ami addig hiányzott az életünkből mi meg tudjuk adni egymásnak. Én nem gondoltam volna, hogy ilyen felismerést tehet az ember, de mégis. Nincs velem 1 napja és folyamatosan minden percbe rá gondolok, és arra hogy holnap este ilyenkor már megint a karjaiban lehetek. Ezt nem cserélném el másra, soha semmi másra...
2010.03.15. 20:24 | Linu | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://linu.blog.hu/api/trackback/id/tr471842233
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
